Az irodalom két hős típust ismer a jót és a gonoszat. Mind a kettő egy szaporodási stratégiának felel meg.

A pozitív hős jellemzői: empátia, gyerekek szeretete, ragaszkodás, család szeretet, szerettek megvédése, és a mellettük való kiállás, szorgalom, kemény munka, megbízhatóság.

A negatív hősök létezésének a  lényege, hogy minnél több nőt kell megtermékenyíteniük. Az ő tulajdonságaik a következők: nagy hatalom, agresszió, kockázat vállalás, megbízhatatlanság.

Valójában a nő peteérésekor a negatív hőshöz, egyébként meg a pozitívhoz vonzódik. Ennek magyarázata nem a tulajdonságokban rejlik, hanem genetikus eredetű. A jó génekkel rendelkező férfi megteheti, hogy minden nőt megdugjon aki szembe jön, a nők tőlük szoktak teherbe esni, és a pozitív hős neveli fel a gyereket. Ugyanis a nő feladata jó génű utódokat szülni és felnevelni, ehhez erre a kettőségre van szüksége. Gusztustalan mi? Pedig ez az igazság.

Erre a tényre épül rengeteg minden. A házasság intézményének az az értelme, hogy a nő ne maradjon egyedül a gyerekkel, valamint az, hogy a férfi biztos lehessen benne, hogy ő az apa.

Az arab többnejűség ugyanakkor bármennyire is álmodozunk erről, a nőnek kedvez. Így ugyanis minden nő hozzámehet a tehetős férfihoz, és biztosíthatja utódai jó létét. Ezt sem gondoltátok volna!

Aki ezt az oldalt olvassa az feltehetően nem a negatív hős kategóriába trtozik, hanem az átlagosan frusztráltak közé. Ismerjük meg tehát a hősök által beindított vonzalomkapcsolók működését, és használjuk is fel, értékeink közvetítésekor.