Helló emberek! Ezen a blogon csajozási taktikákat fogok felvázolni nektek! A tudás aminek a birtokában vagyok hatalmas önbizalmat ad, de még jócskán bővítésre szorul, és a hibáit, tévhiteit ki kell javítani!

Amikor meglátunk egy gyönyörű nőt sokunk csirkévé válik, és nem mer oda menni hozzá. Ezt a fogalmat a Mystery Method approaching anxietynek, azaz megközelítési pániknak hívja. (Olvassátok el: érdemes). Több oka lehet a parának, az egyik a beégéstől való félem: Az őskorban az emberek apró közösségekben éltek, ahol hogyha leszólítottál egy nőt, és ő visszautasított a hír hamar elterjedt, és a többi nő is vonakodva fogadta el közeledésedet. Ez mintegy belénk rögződött azóta is, és most is félünk a visszautasítástól, sérti az egónkat, holott nem kéne. Nem lehet minden moove elsőre tökéletes, és minél többet gyakorlunk annál jobbak leszünk. A mai társadalmakban milliók élnek, szóval ha bebuksz egy csajt tuti nem jut el a hír mindenkihez.

Ezen gyakorlással túl tesszük magunkat, nem gond.

Az én legfőbb gondom az az, hogy amikor leszólítok egy lányt, és elkezdem fűzni, akkor hogyan jutok egyről a kettőre. Hogyan leszek barátságos, hogy tetszem meg neki, és hogyan kerüljem el ezek közben a zavaró csöndeket. Ezen sokat kell még csiszolnom, de nem gond, szeretem ezt csinálni.

Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, mint amikor sikeres vagy a csajoknál. Nekem ez nem csak a hobbimmá vált, de szinte függő lettem az érzéstől. És ha az ember szeret valamit csinálni, akkor az a minimum, hogy jó is benne. Úgyhogy írjatok, osszátok meg sztorijaitokat, és fejlődjünk együtt. Nem szégyen mestert választani, ez egy tudomány, amit meg kell tanulni!